Szorítók és leszorítók
Gyorsszorítók tíz centiméteres nyílással, F alakú asztalosszorítók racsnival, acél C szorító, önzáró fogó, valamint lapok és kőtömbök emelésére való fogók. A nyílás azt mondja meg, milyen vastag darab fér a pofák közé, a kar mélysége pedig azt, milyen messzire ér el a szorító a széltől. A gyorsszorító pofái megfordíthatók, és a szerszám ilyenkor összenyomás helyett szétfeszít. Az emelőfogók a teher súlyától záródnak, de súrlódással tartanak, így nedves vagy olajos felületen elengedik a terhet.
Szorítók és leszorítók
A szorító a kéz helyett tartja a darabot, amíg a ragasztó meg nem köt vagy amíg a vágás el nem készül. A kategóriában gyorsszorítók vannak tíz centiméteres nyílással és huszonkilenc kilogrammos szorítóerővel, F alakú asztalosszorítók racsnival, egy kézzel kezelhetően, acél C szorító, önzáró fogó hegesztéshez és teleszkópos szorító fióklapokhoz. A test általában nylonból van edzett acélrúddal, a pofák forgathatók és PVC-vel alátétezettek, hogy ne nyomódjanak be a fába. Ide tartoznak a lapok és kőtömbök emelésére való fogók háromszázhuszonöttől ötszáz kilogrammig terjedő teherbírással, valamint a tapadókorongos forrasztóhuzal-tartó nyomtatott áramköri lapokhoz.
A nyílás és a kar mélysége két különböző szám, és ezt keverik össze a leggyakrabban. A nyílás azt mondja meg, milyen vastag darab fér a pofák közé, a kar mélysége pedig azt, milyen messzire ér el a szorító a széltől. Két léc összeragasztásához nagy nyílás kell, egy széles lap közepén az élzáró leszorításához a mélység dönt. A C szorító mélysége kicsi, az F alakú és a rudas szorítóké lényegesen nagyobb.
A gyorsszorítón a pofák megfordíthatók, és a szerszám ilyenkor összenyomás helyett szétfeszít. Jó ez egy megroggyant keret kifeszítésére, egy szétszedendő kötés kinyomására vagy egy ajtó megtámasztására. Ugyanaz a szorító, csak megfordítva, tehát a feszítőszerszámért nem kell külön fizetni. A racsnis modelleknél közben továbbra is egy kézzel szabályozza a nyomást, a másikkal a darabot tartja.
Az a tanács, hogy a ragasztott kötést túlhúzással tönkre lehet tenni, régóta jár szájról szájra, de kézi szorítóval kiéhezett kötést gyakorlatilag nem lehet létrehozni. Az ajánlott nyomás a fugán puhafánál nagyjából négy-hét bar, keményfánál tizenkettő-tizenhét, amit a kézi szorító inkább nem ér el, mint túllép. A gyakorlati szabály az, hogy vékony, egyenletes réteget kell felhordani, és addig húzni, amíg a fuga teljes hosszán összefüggő ragasztógyöngy nem jelenik meg. A szétváló kötéseket többnyire későn ragasztották vagy túl kevés ragasztóval, nem túlhúzták.
Az emelőfogók a teher súlyától záródnak, tehát minél nehezebb a lap, annál erősebben szorítják. Súrlódással tartanak viszont, ezért nedves, olajos vagy poros felületen elengedik a terhet, és ugyanez történik, ha a karok túl nagy szögben nyílnak szét. A függő tömb alatt nem szabad állni, és a terhet nem szabad kézzel vezetni.