Öntőformák gyantához
Szilikon és műanyag öntőformák gyanta öntéséhez — tálcákhoz, medálokhoz, ékszerekhez, papírnehezékekhez és virágok beöntéséhez. A forma dönti el az öntvény alakját, és azt is, hogyan fog kinézni a felülete. Az öntvény mélysége alapján válassz, és aszerint, hogy akarsz-e fényes felületet polírozás nélkül.
Öntőformák gyantához
Az öntvény alakját nem a gyanta hozza létre, hanem a forma. A körvonalon túl a felületet is meghatározza: ami a formán belül sima és fényes, az a kész darabon is fényes lesz, és fordítva, a forma falán lévő minden karc belenyomódik minden további öntvénybe. A formát ezért ugyanolyan gondosan válaszd meg, mint a gyantát, és óvd is.
A szilikon öntőformák rugalmasak, így az öntvényt akkor is ki tudod venni, ha lekerekítése van, vagy lefelé szélesedik. Többnyire nem kell hozzájuk elválasztó, a belsejük pedig polírozott szokott lenni, ezért az öntvény fényesen jön ki, és nem kell csiszolnod. A szilikon viszont puha — éles szerszámmal könnyen karcot ejtesz rajta, és az végleges.
A műanyag öntőformák kemények, pontosabban tartják a méretet, és egyenes élekhez meg szabályos alakokhoz valók. Az öntvényt viszont nem veszed ki belőlük, ha alámetszése van, és rendszerint kell hozzájuk elválasztó. Cserébe olcsóbbak, és egymásra rakva kevesebb helyet foglalnak.
A forma mélysége a választásnál fontosabb, mint az átmérője. A vastag gyantaréteg kötés közben magától felmelegszik, és mély formáknál ez buborékokban, homályosodásban vagy repedésben csapódhat le; a mély darabokat ezért általában rétegenként és szünettel öntik. A rétegvastagság maximumát és a rétegek közti időt mindig a gyantánál találod, nem a formánál.
A formát mosd el rögtön a kivétel után, mielőtt rászáradna a maradék, és ne használj rajta kést vagy drótszivacsot. Laposan és pormentesen tárold, lehetőleg letakarva. A gyantával kesztyűben dolgozz, ott, ahol van szellőzés, és tartsd be a gyanta és a forma gyártójának utasításait.